|
Átkok háza
Liliana 2007.07.02. 22:13
 "Mögötte az ajtót a huzat bevágta,
és beteljesedett a sötét ház átka."
ott állt előtte, de belépni félt.
Egy hűvös fuvallat futott végig az utcán,
néhány kavargó levelet hagyva maga után.
Betört ablakok, tokjából kiszakadt ajtók,
késő éjjel, nem mert belépni rajtuk.
Mintha nem is ugyanaz a hely lenne,
évek óta semmi élet nincs benne.
És akkor, hirtelen, lábai magától megindultak,
ujjai pedig már a régi réz kilincs után nyúltak.
Kitárult az ajtó, orrát a dohos szag megcsapta,
csalódott, mikor a hámló tapétát megpillantotta.
Szoktatnia kellett a homályhoz szemét,
pár perc múlva átlátott a sötétség leplén.
Belépett a sötét előszobába,
hol régi újságpapírok voltak szétdobálva.
Sorra vette a szobákat, és az emlékeket,
majd a padlásajtóhoz érkezett.
Eszébe jutott, gyermekként mennyire félt,
azt mondta ő nem lép be ide, amíg él.
Társai hosszú évekig folyton piszkálták vele,
ott, a poros ajtó előtt, megint felizzott régi gyűlölete.
Úgy érezte, be kell bizonyítania magának,
rá mindent lehet mondani, de nem gyáva.
Elsöpörte a pókhálókat két kezével,
egyre közelebb került végzetéhez.
Mögötte az ajtót a huzat bevágta,
és beteljesedett a sötét ház átka.
MINDEN JOG FENNTARTVA!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
