|
A sötétben
Liliana 2007.07.02. 22:50
 "Az emberek csak elmentek mellette,
van aki rá sem nézett, van aki kinevette."
A gyenge fényben látszott sír,
erősnek hitte magát, de a bánat vele is elbír.
Az emberek csak elmentek mellette,
van aki rá sem nézett, van aki kinevette.
Nem bírta megérteni, mindennek vége,
hiába a jó szó, őt ez már elérte.
Bármi történt nem érdekelte már,
tudta összetört benne valami.
Nekidőlt a falnak ült a vizes földön,
a lelkét szétfeszítette ez a kín.
Nem is sejthette mennyi ideje van ott,
a szomorúság fekete fátyla rá is lehullott,
amit látott, hallott e percekben,
kevesebb volt mint semmi.
Hosszú haját kócolta a viharos szél,
késő este egymagában, érezte hogy fél.
Felállt, elindult
a sok guggolástól fájtak a lábai,
Ment, egyre kijjebb a városból.
A halotti csendben néha neszt hallott,
el-elsuhant mellette pár sötét árny.
Nem törődött semmivel,
nem bírt ott maradni, a városban,
ahol minden hely, minden arc rá emlékeztette.
Órák óta a zuhogó esőben járkált.
Mikor valamennyire megnyugodott,
Észrevette, egy erdőbe jutott.
Még ott a sötét fák között sem tudott
másra gondolni,
a mosolygó arc látványa kezdte megrémíteni.
Leült a bokor alá, köré gyűltek az állatok,
ez volt az a kép,
amit gyönyörű szeme utoljára láthatott.
MINDEN JOG FENNTARTVA!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
