Az égbolt sötét, a falevelek sejtelmes zizegése nyugtalan éberséggel tereli figyelmed a külvilág irányába. A fejed zúg, s a benned élő furcsa gondolatok tömkelegében riasztó lánggal ég a félelem. Rohansz. Lábad egyre nehezebbé válik, s tested gyötrelmét érezve lehetetlen álomnak tűnik a menekülés. A léptek egyre gyorsabbá, határozottabbá válnak, szíved féktelenül jelzi végkimerülésed közeledtét. A halvány ködben semmivé foszlik a keskeny homokút, amelyen eddig haladtál. Az erdő még sötétebbnek tűnik, a menekülés legkisebb reménye is szerteszáll. Hirtelen érzed, hogy valami az utadban áll, talán egy fadarab…s pár perc múlva kétségbeesetten a földre rogysz. Könnyek gördülnek le az arcodon. Egy lassú, nehézkes mozdulattal letörlöd a szádra tapadt sarat, s megpróbálsz felállni. Ekkor egy hideg kéz ér a testedhez, gyomrod beleremeg a fagyos érintésbe. Megpróbálsz menekülni, de hiába. Túl gyenge, túl ártatlan vagy…